...szól a Brooks szlogenje! (marathon-futócipő márka) Nem vágják a témát, miszerint van, akinek ÖRÖK élete van.:) Mindenesetre, lassan 3 hete váltottam a futóedzéseim távját és intenzitását illetően. Az első héten 36 km jött ki, a másodikon 50, és ezen a héten próbálok 60-70 kilométert magamba tolni. Azért ez a nagy rohangászás, mert januárban újabb "dologra" készülök. Megtudjátok időben, ha biztos az indulásom:) Addig elmesélem a mai napomat!

Kijelöltem egy új futópályát reggel. A terv az lett volna, hogy Hosszú-Bánfalváról indulok-Hajnal tér-Erzsébet kert-Lővér uszi-Camping-Brandmajor-Harka és vissza... Ez egy finom 20kili! Minden oké volt, a városban verettem ahogy tudtam, aztán a Campingtől szinte csak vitorláznom kellett volna a hátszelet kihasználva... ez egészen a "birkatanya" kezdetéig ment is. Ott ugyanis a tanya létező összes kutyája elkezdett rám ugatni:( De valami eszement módon... Futottam tovább, mivel ezek nem mertek átjönni az árkon (a hótól) és a túloldalon üvöltöztek! Nevettem is magamban:..."Mi van apukám? Hang vagy átjönni ekkora árkon?!" Egyszercsak elhagyva a tanyát, hallom, hogy egy autó dudál. Hátranézek és 7 azaz 7 (!!!) kutya rohan felém. Az amúgy sem pite 170-es pulzusom rögtön 220-ra ugrott. :O Ha polar óra lett volna rajtam, 100 hogy bereped a kijelzője a pulzushatáróló sípolása miatt! Mit tesz ilyenkor egy Istennel kapcsolatban álló ember vagy egy futó? Az előbbi elkezdene sűrűn fohászkodni, az utóbbi szaporábbra venné lépteit! Mit tettem én?... Persze hogy mindkettőt. Gondoltam olyanra esetleg, hogy kiugrok egy szembejövő autó elé, hátha meg tud állni és gyorsan beülök. Aztán a jég miatt ezt gyorsan elvetettem, a következő pillanatban már a vádlimban éreztem a kutya orrát. Szinte letaroltak. Beestem az árokba, szépen térddel előre ahogy kell, a derekam úgy görcsbe állt mint soha, moccanni sem tudtam és 3-an szemből. fejmagasságban ugattak. Fogalmam sincs hogy, de kikecmeregtem és tovább futottam Harka irányába. Ketten előttem, 3-an mögöttem, a többiek meg az úton ide-oda rohangásztak. Hátranéztem és láttam, hogy kb. 14 autó van már egymás mögött. A sor elején haladó a középső ujját használva próbálta tudtomra adni, hogy talán nem most kéne futtatni a "családot". Nyomott egy kövérgázt és azzal a lendülettel átvágott a tömegen. Nem mertem odanézni, hallottam, hogy pár kutya vonyít. Gondoltam átment rajtuk. Nemsokára felértem a templomhoz, de jógyerek lévén a telefonfülkébe menekültem inkább! Befutottam, becsaptam az ajtót és csak imádkoztam, fél percen belül tiszta pára lett a fülke, gőzölögtem ezerrel...A 7 kutya ugatva állta körbe a fülkét. Mondtam, mondtam, aztán lassan nagy csend lett. Nem mertem még kimenni, töröltem egy kis csíkot az üvegen. Nem láttam őket! Kinyitottam az ajtót, a bal oldalon láttam, hogy ül még egy nagydarab kutya. Nem néztem rá, szépen, nyugodtan elkezdtem lesétálni a rét felé. Mellém jött és nagy csöndben követett. Akkorát néztem, mint soha! Persze őt is megpróbáltam lerázni, de nem ment. Így hát együtt nekivágtunk életem eddigi legszebb hófödte tájának. Futni lehetetlen volt, a stoppert leállítottam. Térdig érő hó, nyakamon egy potyautas, szél, kihűlt, izzadt ruhák... Ahelyett hogy visszafordultam volna, inkább nekivágtam.:P Nem bírtam kihagyni!... Minden érintetlen volt, a hó csillogott a napfényben. Láttam egy gólyát is!!!Szegény arc itthon maradt. Mint Kevin a Reszkessetek betörők 1-ben. Két őz is állt tőlem kb. 50 méterre. Továbbra is térdig merültünk a hóba, mire Jack (közben kapott nevet) stílust váltott. Rájött arra, hogy szaporább, sűrűbb lépésekkel nem szakad be alatta a fagyott hó. Próbáltam leutánozni és igaza lett, teli talppal, gyors léptekkel alattam sem szakadt be, így gyorsabban haladtunk. Elértük a víztározót, aztán a lakóparkot is. Újra elkezdtem futni, aztán az útra kiérve megálltam, megnéztem a buszmenetrendet. Egy lány állt ott és Jack leült közénk. Fagyott kutyanyál lógott az arcomon, a szemöldökömről fagyott izzadtáscseppek és az alsó ajkam is szétfagyott! Erre csak akkor jöttem rá, mikor meg akartam tőle kérdezni, hogy mikor jön a busz. Sajnos egy érthetetlen, agyon-érzéstelenített fogorvosi pácienshez méltóan, inkább abbahagytam a "kommunikációt". A lány képenröhögött, kérdezte mit szeretnék pontosan, de már ott is volt a busz!Felszállt, utána én is. Alkudoztam a buszsofőrrel (kicsit deja vu-m volt, mintha Tel-Avivban is ezt tettem volna :D ), hogy csak 1 megállót hadd menjek, mert a kuya nem kopik le rólam. Persze hogy nem engedett fel, de a lány kifizette a jegyem és mégis meg tudtam szökni! Jó, tudom, most sok állatbarát egy szívtelen állatnak tart, de ha hagyom, hogy Jack hazafusson velem, akkor 5ször elütik! Leszálltam 400 méterre a következő megállóban, visszanéztem, de már nem láttam. A stoppert újraindítottam és a hátralévő 7 kilométeren már azon agyaltam, hogyan írjam le mindezt Nektek. A táv végül 17 km lett. Nyújtás közben döbbentem rá mi is történt velem pontosan. Ez az Ige jutott eszembe:"...Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem..." (Zsoltárok7/2) Tudom, hogy nem holmi kutyákra gondolt itt Dávid, de ez szerintem passzentos ide. :)