Jó pár hónapja nem jártam ezen az oldalon! :O Gyorsan telnek a hónapok, bár még mindig a januári eilati verseny technikai problémái ugranak be nap mint nap. Ezt szerettem volna feledtetni egy ritzing-i sprint triatlonnal, több kevesebb sikerrel...

Egy versenyhétvégém sem volt még problémamentes és gördülékeny de ez túltett minden eddigin. Történt ugyanis, hogy a futam előtti éjszaka laposra engedték az első kerekem, hirtelen felszívódott a versenyre váltott pár euróm, kegyetlenül zörgött a hátsó kerékagyam és ...nemfolytatom. A lényeg, hogy volt rohanás bőven:) A versenyre természetesen Gyú kísért, BARÁTOM és hűséges mindenesem ! :) Nade! Ami a legmegdöbbentőbb, az az hogy összesen 7fős volt a magyar különítmény! Óriási köszönet illeti ezért(abc sorrendben): Bettit, Dalmát, Dodót, Flórát és Fruzsit!!! Hatalmas lendületet jelentettek. A rajt elég mezeire sikeredett :D Ami azt illeti egy mukkot nem tudok németül és az ordítozáson kívűl már csak az tűnt fel, hogy elrohan mellettem a mezőny! Megszoktam már , hogy rajtoknál eltaposnak, orrbavágnak, felrúgnak de ilyen még nem volt, hogy ne ért volna hozzám senki és mégis kb utolsónak ugorjak fejest! A lényeg, hogy onnantól már megszűnt a világ! Komolyan mondom a rajt utáni pillanatokban végre törlődik minden, és csak az számít hogy élvezd amit csinálsz! Ez nekem olyan jól sikerült, hogy a 200 méternyi "tóátúszáson" kerek 1 (!!!) percet vertem a másodikra! (1. kép) A móló mellett elúszva láttam a kis szurkolótáborom, nehéz volt nem sírvafakadni :) Vízből kiszállva Gyúval és egy kamerával az arcomban rohantam fel a szintén mezei depóba, és irány a nemkevés szinttel tarkított dimbes-dombos bringapálya. 15%os emelkedő is volt ezen a rövid kis szakaszon, úgyhogy nem nevezem átlagosnak. Ellenben jó minőségű forgalommentes utakon rendőri felvezetést kapva verettem végig. Hatalmas adrenalin mikor előtted villog/dudál/kerreg egy felvezetőkocsi. Plusz erő! Na ez a bringásidőmön is látszódott. A legjobb úszóidő mellé a leggyorsabb kerékpáros időt is magaménak tudhattam. Persze folyamatosan néztem hátrafelé és a táv vége felé már feltűnt egy 5fős üldöző boly mögöttem. Sajnos mivel egyedül voltam szökésben ezért a hatalmas szembeszél elég sokat leszívott belőlem. Ilyenkor ésszerű megoldás lett volna bevárni a mögöttem haladó bolyt és beépülve a láncba hatodiknak, szépen rápihenni a futásra. De nem tettem mert egyszerűen túl rövid volt ez a verseny ahoz, hogy bevárjak akárkit is. Persze így utólag mindenki okos. Na és akkor az elmaradhatatlan baki.(2.kép) Bringáról leszállva egyből olyat roppant a jobb térdem, azthittem el is törtem. Ennek ellenére nekiláttam az 5 tókör lefutásának. 100 méter után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fogok nyerni. Nem bírtam rendesen emelni a térdem, a mozgásom is akár egy selejtes "keljfeljancsi-é". A második körben úgy futott el mellettem egy osztrák kolléga mintha szemből jönne, meg sem próbáltam felvenni a tempóját, ilyen lábbal fölösleges lett volna vergődni. Szörnyen rosszul esett ez a pár kilóméter! De! Hála az én kis táboromnak, az utolsó 50 méter felejthetetlenre sikeredett! Hárman elől, négyen mögöttem futva értünk célba!(3.kép) Egy felejthető versenyt tett ez a maréknyi ember felejthetetlenné! Rövid élménybeszámolót és eredményhirdetést(4.kép) követően bevettük a strandot! A nap további részében röplabdát imitáltunk, kisebb nyelvi nehézségekkel de sikerült elmagyarázni, hogy csúszdáznánk is, és kártyáztunk. Igazi strandidő lett délutánra, ennek ellenére mi heten voltunk az egész területen! Kánaááán :D Az este egy kicsit sem lapos hangulatú afterral zártuk a napot...