Egyik szemem sir, a masik nevet. Osszessegeben jo volt, a kenyszerpihenovel egyutt is nagyon jo idot futottam. Osszetettben 55., a korosztalyomban 14. lettem. Osszesen tobb, mint 500 ferfi indult es 200 no. Oket nem illik kozenk sorolni, de jobban hangzik az, hogy 700bol lettem 55. Ezzel a poziciommal is megszereztem a kvotat a nyari nemetorszagi Roth Ironman versenyre. Na de csak szepen sorjaban:

Tegnap este ha hiszitek, ha nem, belazasodtam! Nagyon megijedtem...Azonnal Biblia elo, elolvastam 20 zsoltart es elaludtam. Fel ora mulva felebredtem es mar semmi sehol. Nem hittem a homeronek, fel oraval elotte meg olyan voltam, mint akit szivlapattal vertek fejbe. 37.9 volt a lazam es rosszul is ereztem magam. Zsoltarolvasas es pici alvas utan 37.1 volt. Sokkal jobban ereztem magam. Konnyen elaludtam, reggel 5kor talalkoztunk Gyuval es irany a versenykozpont. Utolso simitasok a bringan, minden ok. 6:05kor lottek el a rajtot. Jol sikerult, kisebb lokdosodest leszamitva jo poziciot fogtam. Az elso 10 elszakadt, nem tudtam utanuk menni, mert folyamatosan utottek ketoldalrol. Ezert a 2. bojjal 17.-kent fogtam partot. A depobol kifutva uvoltottek, hogy a kategoriamban a 3. vagyok. Elkezdtem tepni neki, kapaszkodtam egyre feljebb. A palya brutalis volt. Emberek! Ilyen emelkedoket nem hiszem, hogy valaha lattatok. 48 km hosszan 10%-on feluli emelkedok. Egy percig sem lehetett pihenni. Teljesen ujrafogalmazodott bennem a "hegy" fogalma. Eszmeletlen. Mindezek ellenere 14.-kent fordultam 50 km-nel. Korosztalyomban ekkor mar atvettem a vezetest. Aztan jott a "gubanc". Egy emelkedo utan, valtasnal megakadt a lanc, egybol blokkolt a hatso kerekem, hirtelen nem tudtam mi van. Gyorsan leszalltam es csak akkor lattam, hogy nem kicsi a problema. A lancom S alakot formalt es raszorult az elso valtora. Az a fura, hogy meg sem probaltam segitseget hivni vagy feladni. Abszolut meg sem fordult ez a fejemben. Fogtam 2 nagyobb meretu kovet es elkezdtem utni-vagni. Kozben egyre tobben gyultek korem. Segiteni akartak, de nem engedtem nekik, kulonben kizartak volna a versenybol. 15-20 perc utan vegre megoldottam a problemat, mondanom sem kell, a gyozelmi eselyeim tova szalltak: vagy 30an szaguldottak el mellettem. Mikor ujra felszalltam a kecskere, nagyon nagy tapsot kaptam a felgyulemlett nezoktol. Jottek izraeli hataror katonak is, egy Hummerrel. Na eloben egy ilyen auto brutalisan nez ki. Ok is tapsoltak, dudaltak mikor ujraindultam. Kifolyt a konnyem, komolyan.  Bringarol futasra valtasnal, hirtelen megszedultem  es elborultam. Nemvolt semmi gond, a szervezok es orvosok viszont egybol megrohantak. A hirtelen sebessegkulonbseg miatt vagy egyszeruen a majdnem vizszintes poziciobol allora valtas miatt volt. A legmagasabb domb aljan egy rendezo merte a sebeseget, es 100 meterrel odebb kiirta egy kivetitore. 112 km/h-val jottunk le a dombrol, azt gondolom, ez elarulja az elmezony komolysagat. Felelmetes ennyivel kozlekedni bringaval. Valoszinuleg a roszminosegu aszfalt es a magas sebesseg miatt egyszercsak katapultalt a bal oldali konyoklom. A jobb oldali konyoktamaszom pedig ugy lelazult, hogy csorgott-zorgott. Olyan feelingem volt, mintha egy kinai ajandekbodet iranyitanek. Csorompol, minden baja van. Ezzel szemben a profik karbonbringai nagyon szep hangot produkalnak. A futast viszonylag gyorsan kezdtem, mert kicsit duhos voltam az elvesztegetett poziciok miatt. Az egyiptomi hatar mellol ralattunk egesz Eilatra es a Voros-tenger egy reszere, hat lelegzetelallitoan szep helyeken jartunk, sajnos nem sokat gyonyorkodhettem bennuk. A 21 km futas viszont egesz jol esett, frissen, nagy leptekkel abszolvaltam. A celban Gyu szettart karokkal vart, sajnaltam, mert nem tudtam neki /es nektek/ nagyobb oromet szerezni, de majd legkozelebb. Mindent osszevetve, nagyon elveztem ezt a versenyt es ha nem is gyozelemel, de masban is kepes megmutatni magat az en Istenem. Magyar gyerek bringat szerel kovekkel, tizeneves technikaval kenem el az osztrak es nemet profik szajat, neopren nelkul kozvetlenul mogottuk szallok ki a vizbol, Zsoltarolvasassal kezelem a lazamat. És ami a legdurvabb, a sipcsontom meg sem nyikkant egesz verseny alatt...Abszolut nem fajt. Azert ezek szamomra nem kis dolgok! Eme testgyakorlat utan, megrohantuk Gaborral a kinai ettermet. Mindenkinek koszonom a szurkolast, biztatast, nagyon jol esett. Mostantol eszem-iszom es persze nyomatjuk Wilson Ur tovabbi kalandjait a maradek 5 napon.