Délelőtt 11kor indult a buszunk eilatról, 5.5 órát (!) ültünk mire Tel-Avivba értünk. Ott gyorsan vonatra szálltunk és fél6 körül már a Ben Gurion repülőtéren voltunk. A becsekkolás zökkenőmentes volt, azt leszámítva hogy az inbusz készletemet a kézipoggyászban hagytam és egy laza mozdulattal hajították a kukába. A bringát persze kicsomagoltatták. Gyúnál néztek nagyot mikor a táskájából előkerült pár holt tengeri sógömb :P Nemsokkal később saját kezemmel tettem fel a kecskémet egy teherliftbe, és a saját fülemmel hallottam is hogy Budapestet mondanak a liftes emberkének. A gép minden gond nélkül felszállt, éjszaka is szépeket látni a magasból. A landolást kicsit hárdosra vette a pilóta, olyan érzése volt az embernek mintha az utolsó méteren hagyta volna lepottyanni a gépet, nem volt egyszerü. Na de a kiszállás :( Látszódott a lehelletem!!! :O Először csak: WHAT?-mondom magamba, aztán elkezd fájni a valóság...hazaértünk! A csomagkiadónál felvettük az utolsó eseményeket is kamerára. Aztán kisebb sokkot kaptam mikor egy fiatalember mondja nekem, hogy a Tel-Avivi járatról már minden nagyméretű csomagot lepakoltak. Na ott megint nyomtam egy "whatot". Elkezdtem izgulni a kecskémért. Aztán a csomag vonalkódok alapján utánajártunk merre van a drágaságom: hát éppen szingapúr felé tartott :D Lestem akkorát mint még soha! Rosz gépre tették fel. Postai cím megadása, papírmelo, aláírások után irány Gyú lakása. Vacsora közben visszanéztük a közel 3 órás videóanyagot! Azthiszem vagy 6szor mondtam el benne a kulcsszót: what!? Ez a kérdőszó úgy rámragadt a 10 nap alatt mint a kosz. Wilson tekintete is egyébként egy jó nagy what-ot ábrázol :D Másnap este 7kor indult a vonatunk haza sopronba, negyed 1-re itthon is voltunk! Hihetetlen, több mint 5 órába telt pestről levergődni sopronba! Ezt bringával letekerem ennyi idő alatt! Nagyon gáz, ahogy mentünk délről (eilat) észak (pest) felé úgy csökkent az utazás minősége! Buszozás izraelen keresztül, teljesen rendben volt! Haladtunk rendesen, Elal gép időben indult, viszont elkeverték a csomagom. Pesten fagy, minden belassulva, hisztis stewardess, vonat kritikán aluli, retkes és lassú... Szóval összesen 14 órát utaztunk. Nem kevés. Ma (01.29.) megérkezet a bringám is, 2 nap alatt előkeritették a világ másik feléről. Elal légitársaság házhoz hozta saját költségén, nemtudom mi lett volna ha malévvel repülünk :D Valószinű soha nem láttam volna többet. Izgalmas hazautunk volt.
