Már létezik az a sportpszichológiai tünetegyüttes, amit a sportolókon egy-egy fontosabb verseny után megfigyelnek. Past-Race Depression vagy valami ilyesmi. A lényege, hogy a céljukat vesztett sportolók csak kóvályognak az adott versenyek után...Ezt javaslom kicsiben is elkerülni!
Nálam ilyen egy 10 km-es úszóverseny után előfordult. Azokban a hajnalokban sűrűn kérdezgettem a medence partján állva hogy: kell ez nekem egyáltalán?! A mondanivalója a dolognak viszont az, hogy ha még egy profinak is szüksége van rá, hogy kristálytiszta célokat tűzzenek ki elé minden napra, akkor nekem hogyne lenne rá szükségem?! Az eilati verseny után, tehát az alapozó időszak kezdetére megfogalmaztam magamnak részcélokat, amelyek értelmet adnak majd a napi munkának. Lance Armstrong micro goal-nak hivta őket és bizony leírta, hogy szüksége van rájuk!
Az esetemben ez úgy szól, hogy a télen addig úszok, míg vízköves nem lesz a hátam vagy hártyák nem nőnek az ujjaim között és annyi időt töltök nyeregben, míg köröm nem nő a fenekemre...Aztán vannak "megagiga-izgi" személyes céljaim(de ezek tikosak :P ) Ezeken kívül mással is vannak céljaim: Bali lábait szedem vigyázzba és kezeit nyújtom meg, hogy a medencében is nagyot tudjon alkotni. Múltkor megdicsérte a tesi tanárja, hogy milyen szép a futóstílusa, tehát sikerült focistából futót kalapálnom:) A bringa is menni fog, addig görgőzünk, míg használhatatlanok nem lesznek a slim-fit farmerjai ;) Sokszor gondolkoztam már el rajta mit csinálok ha ezt abbahagyom, a legkézenfekvőbb válasz az, hogy sosem hagyon abba :D Lehet hogy nem fogok versenyekre járni, de mindig lesz célja annak, hogy kimegyek futni, az biztos! Már csak azért is, mert a sörhas gáz!..."főleg mikor olyan előreálló,kemény és zsírfényű..." XD
Mindennapjaim jelenleg lassan telnek. Tegnap lezavartam 5x800métert a medencében (mindegyik 12percen belüli), aztán utána mit sem törődve a regenerálódással, futottunk 10km-t 42 percre. Picit szúrt,picit húzott és picit sem esett jól, de legalább megvan a heti km adagom. Utazással kapcsolatban: a repülőjegyem megvan, bár csekkolni még nem tudtunk, belföldön még nem tudom hogy jutok Tel Avivból Eilatba. Kéne bringabőrönd is és még biztos szállásom sincs, de találtam egy kis lakatlan szigetet Rosh Hanikra partjainál, úgy gondoltam rögtönzök oda egy "banánfalevéltetős világítótornyot" :D Lehet, hogy később szükség is lesz még rá! Vannak pöti problémáim, de hiszem, hogy ezekről a Főnököm gondoskodik. (my God is bigger,my God is stronger,my God is love)...rád van bízva Uram:) Aztán jó hírem is van: ma délelőtt megjött az útlevelem, tök furi ez a tölgyfaleveles-lovas dizájn a belső lapjain :D Szép napot Nektek!
Kezdeti tervek a szigetről:
