MEGNYERTEM a korcsoportomat!!! Emberek nyertem!!! Sok száz induló közül abszolutban 5. lettem, a korosztályomat pedig megnyertem!MONDOM! MEGNYERTEM AZ IZRAELI EUROPA KUPÁT!!!
Úszás: a rajt befutós volt, az első sorba álltam, de ráléptek a sarkamra befutáskor és kibillentem az egyensúlyomból. Úgy estem bele a vízbe... Kb. a 10-15. helyről szépen sorban visszaelőzgettem az embereket. Valahol az első 5 között fogtam partot egy ugyanekkora bollyal. Bringán: indulásnál gond nélkül bele tudtam lépni a cipőmbe, 2 helyről is kigumiztam, hogy vízszintes legyen mikor belelépek. Egy francia srác ordított, hogy várjam meg, becsatoltam a cipőimet lenyomtam a gélt és már mögöttem is volt. Kérdeztem tőle mi a terve, mekkora tempót akar menni. Azt mondta, 40 fölött kell mennünk, ha meg akarjuk tartani a pozíciónkat. Mondtam oké. Az első 12,5 km kegyetlen volt....szembeszél, emelkedők folyamatosan. Beállt a derekam a sok nyeregből való kiállástól! Végre elértük a fordítót, addig rendszeresen váltogattuk egymást, hol ő vezetett engem, hol én őt. Ez azért volt jó, mert így a pedálfordulatot le tudtuk követni. Emelkedőn 28 km/h-val mentünk föl!!! Azt hittem kiszakad a tüdőm. Folyamatosan előzgettük az előttünk 10 perccel induló nőket. Éreztem, hogy irdatlan a sebesség, mert úgy mentünk el mellettük, mintha szemből jönnénk. :) Elértük a fordítót. Itt gondoltam egyet és robbantottam, nem sok sikerrel. 5 perc múlva beért a srác, azt mondta: vegyünk vissza, mert ebből így nem lesz futás, mert vigyázba állnak a lábaink. Nem hallgattam rá, síkon 50-55 között mentünk! Szinte sírtam a fájdalomtól, de mindenképp meg akartam tartani a pozíciómat. Utólértük a 3. és 4. embert is! Mire a depohoz értem, David ordította, hogy 3. vagyok. Tudtam, hogy a futás nagyon fog fájni...Így is volt. 2 kmnél indultak el rendesen a lábaimat, de akkor már újra 5. voltam. Semmi gáz, mert akik előttem voltak, mind más korcsoportokban voltak. A maradék 5km-t fullcsövön nyomtam, de csak megközelíteni tudtam őket. Igen, minden táv a maximum tűréshatárt súrolta. Az úszás 1000 méter lett, a bringa a francia srác órája szerint 25 km, a futás meg 7 km. A célbaérés hihetetlen volt. Fenomenális érzés több száz embert magad mögött tudni és meg a közönség is ordítja a neved... Felemelt, hálaadó kezekkelértem be. A francia srác egyből a nyakamba ugrott és sírva ordította, hogy "What a race!"... Micsoda verseny! Nem győzött hálálkodni, hogy ilyen tempót diktáltam neki. Megkeresett egy magyarul kicsit tudó belga, aki gratulált, mert nem látott még ilyen versenyt ami ment kettőnk között. Jól esett na! :) Utána egy izraeli jött oda, hogy ne haragudjak, hogy úszáson fejberugott. Nem hitte volna, hogy ezek ellenére is ott maradok a legelején. Nem tudtam rá haragudni... Nem voltam benne biztos, hogy hányadik lettem és hogy tutira megnyertem-e a korosztályomat... Mire hallottam hogy kinyomtatták az eredménylistát, szinte szétvált előttem a sor. Látták a mezemen ki vagyok. :) Ez is jól esett! De mikor megláttam, hogy tényleg 5. lettem és tényleg megnyertem a korosztályomat, akkor valami nagyon furát éreztem. Tudtam, hogy mentek az imák verseny közben. Tudom, hogy Isten nélkül ez nem sikerült volna így. Szóval legközelebb is ez a formáció kéne srácok! :)
Köszönök minden like-ot, olvasást, üzenetet, segítséget, megtettem amit kértetek páran poénból. :P Most megyek eredményhírdetésre, remélem kapok valamit, ha már befutóérmet nem adtak. :) Este jönnek a képek!
