Mint azt sokan tudjátok, vasárnap megérkeztem Ferihegyre. A reptéren szüleim illetve Szabó Balázs és fia (Bali) fogadtak, akiknek igencsak megörültem. :) Köszönöm a fáradozást!
Nehéz volt otthagyni Eilatot, alig voltam ott 6 napja és már csomagolhattam is. Minden napomat úgy próbáltam kihasználni, hogy az edzéseket gond nélkül el tudjam végezni és a pihenésre is jusson idő. Ennek ellenére nagyon sok látnivaló maradt! 1-2 dolgot így utólag bánok, például a verseny után reggel 10-től délután 4-ig, az eredményhírdetés kezdetéig lett volna 6 órám, amibe be tudtam volna sűríteni egy tevefarmos- és egy vízalatti obszervatóriumos kiruccanást is. Sebaj, ahogy mondani szokás: Majd jövőre! :) Az országot negyedjére szeltem át a hazautazáskor, ebből 1 történt világosban. Éjszaka is gyönyörű, de nappal, mikor látni mindent a Negevből és a szebbnél szebb városokból, azért más.
Az Eilat-Tel-Aviv utat busszal tettem meg visszafelé is. Megintcsak rengeteg katona volt, viszont most már előkerültek a fegyvereik. Daviddal láttuk a legújabb fejlesztésűt, ami már kamerával van felszerelve és egy saroknál is használható annélkül, hogy a katona közvetlen veszélynek tenné ki magát. Tel-Avivba érkezve szembesültem egy kisebb problémával, ugyanis éjjel nem járnak vonatok, sőt semmi tömegközlekedésre alkalmas járat nem volt a Ben Gurion reptérre. Ezért egy taxissal kellett eljátszanom ugyanazt, mint pár nappal előbb a bazárban egy arabbal. 300 sékelért akart kivinni a reptérre, mivel a bringám túlméretes volt. Addig erősködtem, míg ezt az összeget le nem alkudtam 130 sékelre. :) Hát a dobozzal ő is úgy bánt, mint ahogy a reptéren szokás. A hátsó üléssorra tette be, kinyitotta mindkét hátsó ajtót és egy kollégáját hívta segítségül. Először a kolléga csukta be az ajtót picit odébblökve a dobozt, majd a taxisom is, de nem ment! Másodszor ugyanez a formáció volt, csak forditva, de ez sem ment! Harmadszor egyszerre próbálták rácsapni az ajtót szegény kecskémre, hasonló "sikerrel"! Már bevérzett a szemem, mire annyit puhított ez az áldott jó ember a dobozon, hogy végre becsukta. A bringát nagyjából ugyanúgy próbáltam visszacsomagolni, azzal a különbséggel, hogy beletömtem a létező összes edzőruhámat, mert hazafelé pár dologgal bővült a kézipoggyászom. Mivel a gép indulása előtt már fél órával a gépen voltam, volt alkalmam végignézni, ahogy a csomagokat kezelik! Hát azt hittem leszédülök a helyemről. A bőröndöket egy kocsiról szedik le és dobálják(!) fel a gépre. A dobó srác és a rakfelület között kb. 2-3 méter van!!! Ezt az utat a csomagok repülve teszik meg, telis-tele törékenyebbnél törékenyebb holmikkal. Amikor a bringámra került a sor, nagyon nem bírtam megmaradni a helyemen, gyorsan be akartam kapcsolni a kamerát felvenni mit művelnek, de az akksiban nem sok volt. A taxis kolléga által péppé vert 15kg-os dobozt a feje fölűl indította útjára. A rakfelületen erre már megmozdultak a kedves munkatársak és széttárt kezekkel, szumó terpeszben várták mindketten. Hát első nekifutásra sikerült, de a raktérajtó zsanérjai pár helyen bezúzták a dobozt. A lelkes munkatársak ezután magukkal rángatták fél évnyi munkám gyümölcsét a raktér mélyébe. Legközelebb már csak Ferihegyen láttam a dobozt, de becsületükre legyen mondva, legalább nem keverték el megint! Viszont a kupám megreccsent. Ezt a kocsiban vettem már csak észre, később le is tört a teteje rendesen. Pillanatragasztóért felforgattam az egész lakást, mert már aznap mentem élménybeszámolni. :) Hazafelé a Monakó cukrászda vendégei voltunk, köszönöm mégegyszer a sütiket Peti! Szénhidrátpótlás letudva. :) Itthon eddig izgalmasan telnek a napjaim, eddig a Hetek, illetve a Helyi téma nevű újság készített velem interjút! Tegnap az ifialkalmon volt szerencsém beszámolót tartani, nagyon örültem a lehetőségnek!Sztreccseltem rendesen, izgalmasra/vidámra akartam megcsinálni, több-kevesebb sikerrel ment is...
A blog nem áll le (a nagy érdeklődésre való tekintettel), viszont ritkábban jelentkezem majd. Továbbra is láthatjátok hogy zajlik a felkészülésem a januári Israman-re! :)
Búcsúkép Eilatról:)
