Ezeket a sorokat barátom és edzőtársam, Tomi írta rólam:
Egy Walter D. Wintle nevű ember mondta egyszer, hogy: „ha elhiszed, hogy legyőztek, -legyőztek! És bár túlságosan egyszerűnek tűnhet első olvasatra ez a mondat, valójában elég nagy igazságot takar. És azt gondolom, ez nemcsak a sportra, hanem az élet minden területére vonatkozik.
Azért írom le ezt, mert annak a srácnak az életében, akiről ez a blog szól, volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, valóban legyőzték. Tisztán emlékszem arra a napra, hogy milyen kemény és lemondó volt az arca, mert én kissrác kora óta ismerem és elég jól látszott: valami nagyon nincs rendben. Nem is volt, mert legyőzték, de nem egy versenyző, egy bukás vagy sérülés, hanem az élet győzte le, legalábbis ő azt hitte még akkor. Emlékszem rá, hogy ezután a nap után évekig nem láttam. Halottam róla, hogy hogyan éli az életét, autókat szerel, autóversenyekre jár, de elég jól ismertem ahhoz, hogy tudtam, nem igazán boldog. Aztán teltek az évek, de sehogy sem találta a helyét, ráadásul egy futóedzés közben rosszul lett és úgy tűnt a versenyzéssel is örökre fel kell hagynia. Azzal, ami addig az élete középpontja volt. Az adrenalin miatt, a verseny őrülete miatt, de talán azért is, hogy eltakarja azt a nagy űrt, ami Isten nélkül tátongott az életében. Amikor sok év után újra láttam még ez volt a helyzet. Aztán ahogy visszatért valahogy elkezdett újra élni, és szép lassan egészen megváltozott. Olyan ez, mintha egy versenyen azt gondolnád, ismersz egy rövidebb, jobb utat, ami a tuti lesz és nem törődve a nyilakkal, lekanyarodsz a jónak vélt irányba, aztán az első nagyobb kátyúk között rájössz, hogy nem volt jó ötlet letérni a kijelölt pályáról és végül vissza kell, hogy térj oda, ahonnan rossz felé kanyarodtál. Valahogy így jutott ő is vissza a pályára. A pályára, amiről mindig is tudta, hogy azon kell mennie, mégis megpróbálta magát meggyőzni az ellenkezőjéről. Aztán mikor minden kötél szakadt, visszatalált a nyilakhoz. Visszatért, és visszatért a hite is, sőt azt hiszem ekkor már abban is hitt, hogy lehet győzni az életben.
Ez a srác, holnap reggel Izraelbe megy Európa – kupára. Arra a helyre, ahol az élet győzelme mindennél jobban érezhető. Merthogy itt már rég többről van szó, mint egyszerűen a sportról.
Amikor megkért, hogy írjak erre blogra, nem úgy beszéltük meg, hogy erről fogok írni, de valahogy így alakult és most már kicsit sem bánom. Nem akart ez okoskodás lenni, vagy valami óriási bölcselet, de Te, aki olvasod a blogot, Neked ezt tudnod kell daveről...
Azt is Walter D. Wintle mondta, hogy: „az élet csatáit nem mindig az erősebb, gyorsabb nyeri… …előbb utóbb az győz, aki elhiszi, hogy győzhet.” Egy versenyt sem egyszerű megnyerni, de az életet nagyobb dolog. És igen, azt hiszem, Dávid most már elhiszi, hogy győzhet. Már nemcsak versenyen…
Köszi Tesó!
