Mint minden valamirevaló sportoló, szeretném megköszönni MINDENKINEK a segítségét és az anyagi, szellemi támogatását! Nagyon hálás vagyok mindannyiótokért egytől-egyig! Sajnálom ha az utóbbi napokban keserűséget árasztottam erre-arra, de ilyenkor verseny után elég ramaty állapotomban szoktam lenni. Ez olyan past race depression, vagy mi, verseny utáni befordulás a "tünet" neve. Ez nálam sokkal nagyobb/eredményesebb sportolókkal is előfordul. Gondoljatok csak bele mit érezhet egy olimpikon az olimpia után... Hát én fél évre bebújnék az ágyamba, és némán nézném a plafont. Nem megy egyből a "regenerálódás" ilyen fantasztikus 10 nap után! Még mindig 5 percenkét jut eszembe a verseny, a gubanc, a cél. Azt viszont bizton állíthatom, hogy akármennyire is lemaradtam a top10ről, ez volt életem eddigi legjobb, legélvezetesebb versenye! Pedig gyilkos pályáról beszélünk, a német triathlete magazin a világ legkeményebb ironmanjének választotta az Isramant! Iszonyat bringapálya volt, mégis minden hegy tetején eszméletlen öröm tört rám ,hogy egyáltalán fel tudok ide kepeszteni! Élveztem minden pillanatát, még mikor gyepáltam kövekkel a kecskét azt is! Hadd köszönjem meg végül, de nem utolsó sorban a támogatóimnak is a segítséget! Köszönöm szépen Ace Cargo, Hotel Fagus és Sign Kreatív ügynökség!!! Remélem a következő versenyeimen is várfalként álltok mögöttem! A múlt heti Hetekben megjelent egy cikk 3 sportolóról, köztük voltam én is. Ezért köszönet az egész sztori beindítójának Erdélyi Nórinak és a cikk írójának Jereb Tominak! Egyenlőre képet nem tudok a cikkről mutatni, mert vacakol a képfeltöltő program, de remélem ez is csak egy átmeneti dolog :D